gyerekkori pofonok

A pszicho-pediátriai szakrendelésen, ahova kilencévesen egyedül jártam, a pszichológusom elém tett egy kérdőívet, amin mondatokat kellett befejezni.Az egyikre emlékszem.A legtöbbet ver engem: …………….Azt írtam be: a nagymamám. Nagyika – anyám anyja, a Nagy Pedagógus – élvezettel verte a gyerekeit és az unokáit is, sőt, a negyvenes korú, kétgyerekes nagybátyámat a fülünk hallatára fenyegette meg, hogy… Tovább »

Írtam ugye egy nagymamáról, aki megverette a saját unokáját.Most egy anyát említek meg, aki a saját elsőszülöttjét akarta megveretni egy vadidegennel. Hétéves lehettemSzázlakásos társasházban nőttem föl, a ház aljában üzletek, az utca felé kirakat, hátul raktár. Teherautók kanyarodnak az áruval a ház mögé.  A játszótérről hazafelé átszaladtam az egyik előtt. A sofőr lefékezett és a… Tovább »

A most következő sztori annyira szürreális, hogy olykor kételkedem abban, hogy ez megtörtént és hogy így történt, pedig így. Korábban már említettem, hogy lakásfelújítás alatt a néhány hónapos gyerekünkkel négy hónapig a szülői házat élveztük és közben akadt egy-két “súrlódás”. Én (27) lakásfelújítok, csecsemő mellett apa vagyok és friss kinevezéssel vezetői beosztásban dolgozom, tehát akad… Tovább »

16 éves vagyok.Ismerős fogorvos várójában ülök, ami a rendelővel együtt a lakásuk része. A fogorvos ötven felé jár, tehát apámmal egyidős. Egyszer csak benéz a váróba egy igencsak dögös 30 körüli, vagy még fiatalabb nő. Köszönök neki, rámmosolyog, visszaköszön és becsukja az ajtót.Kisvártatva nyílik az ajtó, nő dauerolt hajkoronával, shortnadrágban, pólóban (alatt nincs melltartó) átlibeg… Tovább »

Korábbi posztban említettem az új házba költözést.Húsvét volt és az ünnepi ebéd közben apám kijelentette, hogy a szobáink mindig a mieink lesznek, amíg a ház áll. 9 évvel később családalapítás miatt elköltöztem ebből a szobából. Nem sokkal később a húgom, végül Mókuska is.Ott állt a három szoba üresen.Újabb 8 év múlva szükségem lett volna a… Tovább »

Még épp csak virradt, amikor Nagyika riasztott fel a legszebb álmomból. Nála nyaraltam.– Kisfiam, csak egy kicsit hadd üljek ide az ágyad szélére és fognám a kezedet.– Jó, Nagyika, de mi a baj?– Hát tudod, az anyukámmal álmodtam, én kiabáltam vele, nagyon kiabáltam vele és ő csak sírt, sírt, sírt! Noigen.Hallottam hírét a dédanyámnak .Apró,… Tovább »

13 évesen kollégiumba menekültem otthonról, mert nehezen viseltem, a verést, a megalázásokat, hogy hülyének és semmirekellőnek tartanak és ezt állandóan a képembe nyomják, nem bírtam a terrort, anyám kiabálásait és hogy a gondolataimra is rátelepedett és soha semmit nem tudtam úgy csinálni, hogy neki megfeleljek.A szabad életet választottam és elhúztam a csíkot a papokhoz, ahol… Tovább »

… és ezt most fedeztem föl.A gyerekpszichológus, akihez 9 évesen jártam.Szembejött a fészbúkon az adatlapja. Nézem: 7 éve írt utoljára.Az külön érdekesség, hogy 6 éve egy nehéz fiút Vekerdy Tamáshoz akart elvinni az anyja, nekem volt hozzá kapcsolatom, de mást ajánlottak helyette.Azt, akihez én jártam közel 50 éve.Rákerestem.69 évesen elhunyt.Pedig talán most jó lett volna… Tovább »

Bő hete létezik ez a blog.Már most érzem a hatását, működik, hogy kiírom magamból.A páromat azóta nem traktálom a régi sérelmeimmel, igaz ő addig jó hallgatóság, amíg jár a szám, ahogy becsukom, rázendít a saját családi sérelmeire.Kicsit meglepett a nagy forgalom, az egyik posztomat 173,  egy másikat 5128 olvasó találta meg (vajon hogyan?). Az is… Tovább »

Tünde kérdezte tőlem húszéves koromban, nem is kicsit megrőkönyödve.Nemleges választ adtam neki.Azóta nem sok minden változott, csak Tünde eltűnt az életemből, én pedig megöregedtem.... Tovább »