gyerekkori pofonok

Kinek az ízlése érvényesüljön a gyerek öltöztetésekor?Nyilván aki megdolgozik a pénzért, amiből a ruhákat veszik.Így gondolták ezt a felmenőim és olyan cuccokban járattak, amiben nagyon szarul éreztem magam. Nem volt elég, hogy én voltam az osztályban a dagi, az öltözékemmel is kilógtam a többiek közül, ami miatt további csúfolódás célpontja voltam és ez az otthoni… Tovább »

Anyuka, mindig úgy szerettél, mindig annyira a javamat akartad, hogy időt, energiát, fáradságot és a kis kezeidet nem kímélve odavertél, amikor az indulataid úgy diktálták. 11 éves voltam, amikor a tízéves unokatestvéremet is elvittük nyaralni. Valóban aranyos, értelmes kiskölyök volt, ám egyszer valami miatt rossz napja volt és savanyított. Te elővettél engem, hogy mi baja… Tovább »

1. Köszönettel tartozom azoknak, akik lehetővé tették, hogy kiírjam magamból a gyerekkori sérelmeimet, mert ezek ugyan elkísérnek a hamvasztásig, de mióta leírtam őket, azóta kisebb a befolyásuk a mindennapjaimban.Köszönettel tartozom azoknak az ismeretleneknek, akik olvasták az írásaimat és külön köszönet azoknak, akik nem rúgtak egyet rajtam, pedig fel voltam rá készülve, látva a mások személyes… Tovább »

Kilencéves vagyok, húgom hat.A konyhában vacsorázunk. Én még civilben, kicsi lány kifürödve, pizsamában, köntösben.Eggyel beljebb Márta néni ül, aki németre tanítja a szüleinket. A szülők jönnek-mennek, felváltva leülnek Márta néni mellé, aztán csinálják tovább a dolgukat.Húgom egyszer csak rámnéz és kaján vigyorral megkérdi:– Ugye keresünk magunknak egy másik anyukát?Akkoriban keringett valami sztori, amiben benne volt… Tovább »

Nagyika nem nagyon állhatta anyámat, de anyám öccsét folyamatosan ajnározta.Anyám sokat szenvedett ettől, felnőttként meg attól, hogy Nagyika folyamatosan javítani akarta a két testvér – amúgy nem rossz – viszonyát. Anyám nem nagyon állhatott engem, de Mókuskát folyamatosan ajnározta.Mókuska alattomos kiskölyök lett, aki nagyon élvezte, hogy anyuka szoknyája mögül bármit megcsinálhat a nála 6 évvel… Tovább »

Húszéves vagyok, az egyetemen dolgozom és egyetemi felvételire készülök.Apró nézeteltérés a munkahelyen, vita a főnökkel, aki akár anyám is lehetne a 41 évével.Megoldjuk a problémát, találunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó, a főnök partner. Este elmesélem otthon, közönség anyám és a húgom.(Mókuska a szobájában alkot, apám még dolgozik)Ahogy felvázolom a dolgot, anyám rögtön a főnök… Tovább »

“Aki mindig hazudik, az legalább olyan boldogtalan, mint aki mindig igazat mond.” (Kovai Lőrinc) Engem bizony keményen arra neveltek, hogy mindig  igazat kell mondani, olykor verést is kaptam egy-egy gyerekkori füllentésért, de durva szidást mindig, amikor kiderült, hogy elhallgattam vagy megszépítettem valamit, épp ezért talán a mai napig nem tudok túllépni azon, amikor anyámat vagy… Tovább »

Ha nem, akkor úgysem érted.Ha igen, akkor tudod miről beszélek. Dadogtam és kövér voltam.Mindkét dologért gúnyolt az apám. A dadogás elmúlt, talán amint elkerültem otthonról.Aztán a túlsúly is. A dadogás nem jött vissza, a túlsúly igen.Ma amikor elköszönök apámtól, minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy – Le bírsz hajolni? Egyszer elmondtam neki, mit juttat eszembe ez… Tovább »

A pszicho-pediátriai szakrendelésen, ahova kilencévesen egyedül jártam, a pszichológusom elém tett egy kérdőívet, amin mondatokat kellett befejezni.Az egyikre emlékszem.A legtöbbet ver engem: …………….Azt írtam be: a nagymamám. Nagyika – anyám anyja, a Nagy Pedagógus – élvezettel verte a gyerekeit és az unokáit is, sőt, a negyvenes korú, kétgyerekes nagybátyámat a fülünk hallatára fenyegette meg, hogy… Tovább »

Írtam ugye egy nagymamáról, aki megverette a saját unokáját.Most egy anyát említek meg, aki a saját elsőszülöttjét akarta megveretni egy vadidegennel. Hétéves lehettemSzázlakásos társasházban nőttem föl, a ház aljában üzletek, az utca felé kirakat, hátul raktár. Teherautók kanyarodnak az áruval a ház mögé.  A játszótérről hazafelé átszaladtam az egyik előtt. A sofőr lefékezett és a… Tovább »