Bő hete létezik ez a blog.
Már most érzem a hatását, működik, hogy kiírom magamból.
A páromat azóta nem traktálom a régi sérelmeimmel, igaz ő addig jó hallgatóság, amíg jár a szám, ahogy becsukom, rázendít a saját családi sérelmeire.
Kicsit meglepett a nagy forgalom, az egyik posztomat 173, egy másikat 5128 olvasó találta meg (vajon hogyan?).
Az is meglepett hogy még nem szólt be senki – nem mintha hiányozna.
Voltak idők az életemben, amikor egyáltalán nem foglalkoztam régi sérelmekkel. A is pofonokat el lehet felejteni, egészen addig, amíg újra meg nem kapod.
Gyerekként nem tudsz védekezni a fizikai bántalmazás ellen, maximum ha világgá mész. Én nem voltam ennyire bátor.
Felnőttként sem nagyon, ha az érzelmi pofonokat osztó felmenőid 80 fölött vannak és a szerető megnyilvánulásaik olykor a gyerekkori terrort idézik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: