gyerekkori pofonok

Felnőtté válásom pillanata

13 évesen kollégiumba menekültem otthonról, mert nehezen viseltem, a verést, a megalázásokat, hogy hülyének és semmirekellőnek tartanak és ezt állandóan a képembe nyomják, nem bírtam a terrort, anyám kiabálásait és hogy a gondolataimra is rátelepedett és soha semmit nem tudtam úgy csinálni, hogy neki megfeleljek.A szabad életet választottam és elhúztam a csíkot a papokhoz, ahol… Tovább »

Már öt éve elment :-(

… és ezt most fedeztem föl.A gyerekpszichológus, akihez 9 évesen jártam.Szembejött a fészbúkon az adatlapja. Nézem: 7 éve írt utoljára.Az külön érdekesség, hogy 6 éve egy nehéz fiút Vekerdy Tamáshoz akart elvinni az anyja, nekem volt hozzá kapcsolatom, de mást ajánlottak helyette.Azt, akihez én jártam közel 50 éve.Rákerestem.69 évesen elhunyt.Pedig talán most jó lett volna… Tovább »

Pofonlánc és lassan lebomló fájdalom

Bő hete létezik ez a blog.Már most érzem a hatását, működik, hogy kiírom magamból.A páromat azóta nem traktálom a régi sérelmeimmel, igaz ő addig jó hallgatóság, amíg jár a szám, ahogy becsukom, rázendít a saját családi sérelmeire.Kicsit meglepett a nagy forgalom, az egyik posztomat 173,  egy másikat 5128 olvasó találta meg (vajon hogyan?). Az is… Tovább »

Semmire sem viszed majd az életben!

Tegnap nálam járt a villanyszerelő, akinek már az apja is dolgozott nálunk, a kapcsolat tavaly volt húszéves. Érdeklődtem, apu hogy van, ugyanis volt az “öregnek” egy apró sztrókja, amitől meglassult. Egyszer csak arról beszélt az én villanyszerelőm, hogy az életben soha nem kapott az apjától egyetlen elismerő szót sem, épp ellenkezőleg, egyfolytában azt hallotta, hogy… Tovább »

Két atyai pofon meg egy verés

Nagyika vert a legtöbbet.Utána anyám, de anyám még kiabált is. Szinte állandóan. Apám összesen háromszor emelt rám kezet.Egyszer a Balatonban, mert lefröcsköltem Mókuskát.Akkor azt mondta: – Gyere ide édes kisfiam – és lehúzott egy hatalmas sallert, én hanyatt vágtam magam, bele a vízbe és nem is fájt annyira. A másik a Vadászati Világkiállításon esett meg…. Tovább »

Nőszövetség: az első kirekesztésem

Kilencévesen a napjaimat három nő és egy fiú társaságában töltöttem. Apám állandóan dolgozott, belőle nem sokat kaptunk. Anyám 34, húgom 6, öcsém 3 éves plusz egy bejárónő talán 50, aki a hét négy napján velünk volt. Anyám egyszer kijelentette, hogy megalapítja a Nőszövetséget, aminek Mókuska a tiszteletbeli tagja. Nem üléseztek, nem demonstráltak, nem tüntettek, nem… Tovább »

Született hülye, vagy született gonosz!

Egy pofonnál jobban tud fájni, amikor egy 10-13 éves gyerek azt hallja az anyjától, hogy “Fiam, te vagy született hülye vagy, vagy született gonosz!!!” Hogy mivel érdemeltem ki ezt a dühtől fröcsögő kijelentést, arra nem emlékszem. Nem voltam az a szülők kedvence jógyerek, aki mindig azt csinálja, amit apuka és anyuka elképzel, de olyan nagy… Tovább »

Vajon mitől más a gyerek?

Már iskolás koromban is úgy éreztem, hogy anyám egészségtelenül sokat foglalkozik velem és nagyon eltúlzott jelentőséget tulajdonít az iskolának, a pedagógusok szavának és úgy általában mindennek, ami ehhez kapcsolódott.Ő volt az, aki kivétel nélkül a z összes szülői értekezleten és fogadó órán megjelent, ezekre jó előre benyugtatózta magát, majd utána jól megvert és sírt egy… Tovább »

Csak a nevedet dakojojom

Mókuskával reggelizünk a konyhában, anyánk odabenn tesz-vesz. Egyszer csak Mókuska elkezd kiabálni: – Anyuka!!!!! Anyuka jön, repül, hiszen az ő kis kedvencének szüksége lett rá. – Mondjad, Mókuskám! – mire Mókuska sugárzó arccal: – Csak a nevedet dakojojom. (gyakorolom) Hogy ez Mókuskának mi a fenéről jutott eszébe, az rejtély, nyilván az óvodában tanulta ezt a… Tovább »

#metoo – avagy a vendéglátó nyelve a torkomon

12 évesen baráti-rokoni bezzegcsaládnál nyaralok. A kapcsolat ősrégi, legendás és több szálon él. Vendéglátóimra mindenki etalonként tekint, kedves, szeretni való emberek két mintagyerekkel, maguk a tökély. Igenám, de a családfő egyszer, amikor kettesben maradt az aranyos vendégkisfiúval, gondolt egyet, leszorította a kanapéra és lesmárolta. A kisfiú moccanni sem mert a döbbenettől, addig még soha senki… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!