gyerekkori pofonok

Bő hete létezik ez a blog.Már most érzem a hatását, működik, hogy kiírom magamból.A páromat azóta nem traktálom a régi sérelmeimmel, igaz ő addig jó hallgatóság, amíg jár a szám, ahogy becsukom, rázendít a saját családi sérelmeire.Kicsit meglepett a nagy forgalom, az egyik posztomat 173,  egy másikat 5128 olvasó találta meg (vajon hogyan?). Az is… Tovább »

Nagyika vert a legtöbbet.Utána anyám, de anyám még kiabált is. Szinte állandóan. Apám összesen háromszor emelt rám kezet.Egyszer a Balatonban, mert lefröcsköltem Mókuskát.Akkor azt mondta: – Gyere ide édes kisfiam – és lehúzott egy hatalmas sallert, én hanyatt vágtam magam, bele a vízbe és nem is fájt annyira. A másik a Vadászati Világkiállításon esett meg…. Tovább »

Anyám amikor nagyon haragudott (= annyira szeretett, hogy kizárólag a jövőm érdekében és tudjuk, hogy rám hagyni egyszerűbb és kényelmesebb lett volna) jól elvert. Fakanállal, mert akkor kíméli a kis kezeit is.Na menj csak be a fürdőszobába! – kiabált rám, kirobogott a konyhába, kihúzta a felső fiókot, kiválasztott egy csinos fakanalat, bejött utánam az ablaktalan… Tovább »