gyerekkori pofonok

Segített.Határozottan.9 hónapja nem írtam ide, de nem is jártam itt, ahol leraktam néhány gyerekkorom óta cipelt súlyos bőröndöt.Most eszembe jutott néhány kalandom, ezért benéztem, de kivétel nélkül mind szerepel itt.Azóta felmerült a #metoo bejegyzésben leírt eset. A párom jelenlétében újból elmeséltem a szüleimnek. Apám kijelentette, hogy nem nagyon hiszi ezt ő el.Aztán ennyiben maradtunk.... Tovább »

Ruházati boltban:– Kisasszony, kérek egy 42 inget és egy 38-as pizsamát.– Melyik lesz önnek?– Mindkettő.– Hogyhogy????– A pizsamát otthon hordom. Akkor elég négy számmal kisebb.A családom a feleségem és a gyerekem, ebben a relációban nincs semmi probléma.A volt családom, szülők, testvérek, ott van.Ott majdnem mindig történik valami, ami előhozza az itt leírt dolgokat és amitől… Tovább »

Kinek az ízlése érvényesüljön a gyerek öltöztetésekor?Nyilván aki megdolgozik a pénzért, amiből a ruhákat veszik.Így gondolták ezt a felmenőim és olyan cuccokban járattak, amiben nagyon szarul éreztem magam. Nem volt elég, hogy én voltam az osztályban a dagi, az öltözékemmel is kilógtam a többiek közül, ami miatt további csúfolódás célpontja voltam és ez az otthoni… Tovább »

Anyuka, mindig úgy szerettél, mindig annyira a javamat akartad, hogy időt, energiát, fáradságot és a kis kezeidet nem kímélve odavertél, amikor az indulataid úgy diktálták. 11 éves voltam, amikor a tízéves unokatestvéremet is elvittük nyaralni. Valóban aranyos, értelmes kiskölyök volt, ám egyszer valami miatt rossz napja volt és savanyított. Te elővettél engem, hogy mi baja… Tovább »

1. Köszönettel tartozom azoknak, akik lehetővé tették, hogy kiírjam magamból a gyerekkori sérelmeimet, mert ezek ugyan elkísérnek a hamvasztásig, de mióta leírtam őket, azóta kisebb a befolyásuk a mindennapjaimban.Köszönettel tartozom azoknak az ismeretleneknek, akik olvasták az írásaimat és külön köszönet azoknak, akik nem rúgtak egyet rajtam, pedig fel voltam rá készülve, látva a mások személyes… Tovább »

Kilencéves vagyok, húgom hat.A konyhában vacsorázunk. Én még civilben, kicsi lány kifürödve, pizsamában, köntösben.Eggyel beljebb Márta néni ül, aki németre tanítja a szüleinket. A szülők jönnek-mennek, felváltva leülnek Márta néni mellé, aztán csinálják tovább a dolgukat.Húgom egyszer csak rámnéz és kaján vigyorral megkérdi:– Ugye keresünk magunknak egy másik anyukát?Akkoriban keringett valami sztori, amiben benne volt… Tovább »

Nagyika nem nagyon állhatta anyámat, de anyám öccsét folyamatosan ajnározta.Anyám sokat szenvedett ettől, felnőttként meg attól, hogy Nagyika folyamatosan javítani akarta a két testvér – amúgy nem rossz – viszonyát. Anyám nem nagyon állhatott engem, de Mókuskát folyamatosan ajnározta.Mókuska alattomos kiskölyök lett, aki nagyon élvezte, hogy anyuka szoknyája mögül bármit megcsinálhat a nála 6 évvel… Tovább »

Húszéves vagyok, az egyetemen dolgozom és egyetemi felvételire készülök.Apró nézeteltérés a munkahelyen, vita a főnökkel, aki akár anyám is lehetne a 41 évével.Megoldjuk a problémát, találunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó, a főnök partner. Este elmesélem otthon, közönség anyám és a húgom.(Mókuska a szobájában alkot, apám még dolgozik)Ahogy felvázolom a dolgot, anyám rögtön a főnök… Tovább »

“Aki mindig hazudik, az legalább olyan boldogtalan, mint aki mindig igazat mond.” (Kovai Lőrinc) Engem bizony keményen arra neveltek, hogy mindig  igazat kell mondani, olykor verést is kaptam egy-egy gyerekkori füllentésért, de durva szidást mindig, amikor kiderült, hogy elhallgattam vagy megszépítettem valamit, épp ezért talán a mai napig nem tudok túllépni azon, amikor anyámat vagy… Tovább »

Ha nem, akkor úgysem érted.Ha igen, akkor tudod miről beszélek. Dadogtam és kövér voltam.Mindkét dologért gúnyolt az apám. A dadogás elmúlt, talán amint elkerültem otthonról.Aztán a túlsúly is. A dadogás nem jött vissza, a túlsúly igen.Ma amikor elköszönök apámtól, minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy – Le bírsz hajolni? Egyszer elmondtam neki, mit juttat eszembe ez… Tovább »