gyerekkori pofonok

Segített.Határozottan.9 hónapja nem írtam ide, de nem is jártam itt, ahol leraktam néhány gyerekkorom óta cipelt súlyos bőröndöt.Most eszembe jutott néhány kalandom, ezért benéztem, de kivétel nélkül mind szerepel itt.Azóta felmerült a #metoo bejegyzésben leírt eset. A párom jelenlétében újból elmeséltem a szüleimnek. Apám kijelentette, hogy nem nagyon hiszi ezt ő el.Aztán ennyiben maradtunk.... Tovább »

Kinek az ízlése érvényesüljön a gyerek öltöztetésekor?Nyilván aki megdolgozik a pénzért, amiből a ruhákat veszik.Így gondolták ezt a felmenőim és olyan cuccokban járattak, amiben nagyon szarul éreztem magam. Nem volt elég, hogy én voltam az osztályban a dagi, az öltözékemmel is kilógtam a többiek közül, ami miatt további csúfolódás célpontja voltam és ez az otthoni… Tovább »

Anyuka, mindig úgy szerettél, mindig annyira a javamat akartad, hogy időt, energiát, fáradságot és a kis kezeidet nem kímélve odavertél, amikor az indulataid úgy diktálták. 11 éves voltam, amikor a tízéves unokatestvéremet is elvittük nyaralni. Valóban aranyos, értelmes kiskölyök volt, ám egyszer valami miatt rossz napja volt és savanyított. Te elővettél engem, hogy mi baja… Tovább »

1. Köszönettel tartozom azoknak, akik lehetővé tették, hogy kiírjam magamból a gyerekkori sérelmeimet, mert ezek ugyan elkísérnek a hamvasztásig, de mióta leírtam őket, azóta kisebb a befolyásuk a mindennapjaimban.Köszönettel tartozom azoknak az ismeretleneknek, akik olvasták az írásaimat és külön köszönet azoknak, akik nem rúgtak egyet rajtam, pedig fel voltam rá készülve, látva a mások személyes… Tovább »

Kilencéves vagyok, húgom hat.A konyhában vacsorázunk. Én még civilben, kicsi lány kifürödve, pizsamában, köntösben.Eggyel beljebb Márta néni ül, aki németre tanítja a szüleinket. A szülők jönnek-mennek, felváltva leülnek Márta néni mellé, aztán csinálják tovább a dolgukat.Húgom egyszer csak rámnéz és kaján vigyorral megkérdi:– Ugye keresünk magunknak egy másik anyukát?Akkoriban keringett valami sztori, amiben benne volt… Tovább »

Húszéves vagyok, az egyetemen dolgozom és egyetemi felvételire készülök.Apró nézeteltérés a munkahelyen, vita a főnökkel, aki akár anyám is lehetne a 41 évével.Megoldjuk a problémát, találunk olyan megoldást, ami mindenkinek jó, a főnök partner. Este elmesélem otthon, közönség anyám és a húgom.(Mókuska a szobájában alkot, apám még dolgozik)Ahogy felvázolom a dolgot, anyám rögtön a főnök… Tovább »

Ha nem, akkor úgysem érted.Ha igen, akkor tudod miről beszélek. Dadogtam és kövér voltam.Mindkét dologért gúnyolt az apám. A dadogás elmúlt, talán amint elkerültem otthonról.Aztán a túlsúly is. A dadogás nem jött vissza, a túlsúly igen.Ma amikor elköszönök apámtól, minden egyes alkalommal megkérdezi, hogy – Le bírsz hajolni? Egyszer elmondtam neki, mit juttat eszembe ez… Tovább »

A pszicho-pediátriai szakrendelésen, ahova kilencévesen egyedül jártam, a pszichológusom elém tett egy kérdőívet, amin mondatokat kellett befejezni.Az egyikre emlékszem.A legtöbbet ver engem: …………….Azt írtam be: a nagymamám. Nagyika – anyám anyja, a Nagy Pedagógus – élvezettel verte a gyerekeit és az unokáit is, sőt, a negyvenes korú, kétgyerekes nagybátyámat a fülünk hallatára fenyegette meg, hogy… Tovább »

Írtam ugye egy nagymamáról, aki megverette a saját unokáját.Most egy anyát említek meg, aki a saját elsőszülöttjét akarta megveretni egy vadidegennel. Hétéves lehettemSzázlakásos társasházban nőttem föl, a ház aljában üzletek, az utca felé kirakat, hátul raktár. Teherautók kanyarodnak az áruval a ház mögé.  A játszótérről hazafelé átszaladtam az egyik előtt. A sofőr lefékezett és a… Tovább »

Még épp csak virradt, amikor Nagyika riasztott fel a legszebb álmomból. Nála nyaraltam.– Kisfiam, csak egy kicsit hadd üljek ide az ágyad szélére és fognám a kezedet.– Jó, Nagyika, de mi a baj?– Hát tudod, az anyukámmal álmodtam, én kiabáltam vele, nagyon kiabáltam vele és ő csak sírt, sírt, sírt! Noigen.Hallottam hírét a dédanyámnak .Apró,… Tovább »