gyerekkori pofonok

“Aki mindig hazudik, az legalább olyan boldogtalan, mint aki mindig igazat mond.” (Kovai Lőrinc) Engem bizony keményen arra neveltek, hogy mindig  igazat kell mondani, olykor verést is kaptam egy-egy gyerekkori füllentésért, de durva szidást mindig, amikor kiderült, hogy elhallgattam vagy megszépítettem valamit, épp ezért talán a mai napig nem tudok túllépni azon, amikor anyámat vagy… Tovább »

Anyám amikor nagyon haragudott (= annyira szeretett, hogy kizárólag a jövőm érdekében és tudjuk, hogy rám hagyni egyszerűbb és kényelmesebb lett volna) jól elvert. Fakanállal, mert akkor kíméli a kis kezeit is.Na menj csak be a fürdőszobába! – kiabált rám, kirobogott a konyhába, kihúzta a felső fiókot, kiválasztott egy csinos fakanalat, bejött utánam az ablaktalan… Tovább »

Nagyika hírét vette, hogy unokájának  az iskolában nézeteltérése támadt egy osztálytárssal és elhatározta, hogy igazságot tesz. A tanítás végén megjelent az iskola kapujában és magához szólította az érintett feleket. Az osztálytárs madárcsontú gyerek, unokája jó húsban van.– Mi a problémád az unokámmal?– Csúfol.– Hogyan akarsz elégtételt venni?– Adnék neki egy nagy pofont.– És miért nem… Tovább »

22 éves vagyok. A 19 éves húgomnak udvarol egy fiú. (most már rég a férje)+ nő, a húgom, anyám és nagyanyám kitalálják, hogy azért beszélek csúnyán az udvarló előtt, hogy lejárassam a családot. Szándékosan.Én, akinek azért megvannak az elfoglaltságai és az első 20 helyen nem szerepel sem a húgom az udvarlójával, sem a család lejáratása.No… Tovább »