Anyuka, mindig úgy szerettél, mindig annyira a javamat akartad, hogy időt, energiát, fáradságot és a kis kezeidet nem kímélve odavertél, amikor az indulataid úgy diktálták.
11 éves voltam, amikor a tízéves unokatestvéremet is elvittük nyaralni. Valóban aranyos, értelmes kiskölyök volt, ám egyszer valami miatt rossz napja volt és savanyított. Te elővettél engem, hogy mi baja a Gyurikának? Nem tudtam.
Vallatás következett egészen addig, amíg fel nem fortyantam, hogy “ha valami baja van a Gyurikának, annak is csak én lehetek az oka?”
Azonnal szájon vágtál.
Az egyik ujjadon két nehéz gyűrű volt.
Azoktól felrepedt a szám és elkezdett dőlni belőle a vér, de legalább a kellemetlen “beszélgetésnek” is vége lett.
Gyurika meg a történteket látva inkább úgy döntött, hogy nincs semmi baja.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: