Egy életre elrontott viszony

Nagyika nem nagyon állhatta anyámat, de anyám öccsét folyamatosan ajnározta.
Anyám sokat szenvedett ettől, felnőttként meg attól, hogy Nagyika folyamatosan javítani akarta a két testvér – amúgy nem rossz – viszonyát.

Anyám nem nagyon állhatott engem, de Mókuskát folyamatosan ajnározta.
Mókuska alattomos kiskölyök lett, aki nagyon élvezte, hogy anyuka szoknyája mögül bármit megcsinálhat a nála 6 évvel idősebb bátyjával.
Bármilyen nézeteltérés támadt közöttünk, anyám azonnal rohant igazságot tenni és 10 esetből tizenegyszer az ő kis kedvence kegyeit kereste.
Ha én rámordultam Mókuskára, anyám azonnal lebarmított, hogy miért nem tudok békében élni és miért nincs nekem a több eszem?
Ha Mókuska csinált valami hasonlót, akkor anyám többesszámban hordott le minket, de az egészet nekem címezte.
Ha Mókuskát arrébb löktem, mert provokált, akkor Mókuska akkorát esett, mint egy színészkedő futballista. Megtorlást általában nem azért kaptam, amit csináltam, hanem amit Mókuska eljátszott.

Már felnőtt korunkban is igazságot akart tenni, ha úgy gondolta, hogy kell.
Mondjuk nem kellett volna, de anyám szívesen generált problémákat.

Azt hiszem, a viszonyunkat egy életre elrendezte.