“Aki mindig hazudik, az legalább olyan boldogtalan, mint aki mindig igazat mond.” (Kovai Lőrinc)
Engem bizony keményen arra neveltek, hogy mindig igazat kell mondani, olykor verést is kaptam egy-egy gyerekkori füllentésért, de durva szidást mindig, amikor kiderült, hogy elhallgattam vagy megszépítettem valamit, épp ezért talán a mai napig nem tudok túllépni azon, amikor anyámat vagy Nagyikát hazugságon kaptam. Apám vagy az apai nagyanyám soha nem hazudott, sem nekem, sem másnak de nem láttam, hogy boldogtalanok lennének emiatt.
Nagyikára már anyám is panaszkodott, ugyanis Nagyika nem volt az igazmondás bajnoka. Szerette pl. a saját negatív véleményét más szájába adni és ezzel fiatal házasként majdnem a szüleim közé is éket vert, mert úgy kritizálta a saját lányát, mintha a neki nem tetsző dolgokat a veje mondta volna el neki bizalmasan.
Nála nyaraltunk, hétvégén lejöttek a szüleink is, akkor ki-ki jól kipanaszkodta magát, ő elmondta, mi miket műveltük és viszont. Itt olykor letagadott vagy megszépített ezt-azt, mi, gyerekek csak néztünk egymásra és lapítottunk.
16 éves koromban amerikai rokonok jártak nálunk, akkor jelentette be, hogy Zoli bizalmasan elmondta neki, hogy nem érti, hogy van az, hogy én a papoknál tanulok, mégis az ágy alá dobtam a szemetet és nehogy vissza merjem mondani a Zolinak, mert akkor a Zoli nagyon meg fogja őt utálni. (ugyanekkor anyám is hazudott egyet, hogy kiszedje belőlem Zoli egy féltve őrzött titkát, ami az volt, hogy füves cigi hatása alatt karambolozott)
Öt évvel később pánik volt a családban, mert nagyon nem tetszett nekik, hogy az akkori barátomnak hosszú a haja és a szakálla, Nagyika kifejtette, hogy egy bizonyos ismerőse együtt dolgozik az én barátom anyjával és bizony nagyon kemény dolgokat tudott meg Viktor családjáról.
– Nagyika, hol dolgozik a Viktor anyja?
– Én erről nem akarok beszélni, én csak azt mondtam, hogy ez nem olyan család, akivel neked barátkoznod kellene.
Ugyanebben az évben Nagyikánál gyerekkori szerelme vendégeskedett, ekkor küldte nekem a következő cédulát:
“Drága kis unokám, ha sikerül a vizsgád, akkor látogass meg minket. Ha nem sikerül, akkor is eljöhetsz, csak ne beszélj róla!”
Ennyi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: