Írtam ugye egy nagymamáról, aki megverette a saját unokáját.
Most egy anyát említek meg, aki a saját elsőszülöttjét akarta megveretni egy vadidegennel.
Hétéves lehettem
Százlakásos társasházban nőttem föl, a ház aljában üzletek, az utca felé kirakat, hátul raktár. Teherautók kanyarodnak az áruval a ház mögé. A játszótérről hazafelé átszaladtam az egyik előtt. A sofőr lefékezett és a nyitott ablakon utánam kiabált egy-két cifraságot.
Anyám, aki az ablakból állandóan ellenőrzött és ha netán nem látott, akkor kiállt a folyosóra és addig kiabálta a nevemet, amíg előkerültem, képzelem, ezt hogy imádta a többi lakó, szóval anyám véletlenül épp kinézett az ablakon, kirongyolt a folyosóra és lekiabált a sofőrnek, hogy jó lenne ha elfenekelne.
A fehér atlétatrikós sofőr csak annyit észlelt, hogy az emeletről egy fúria kiabál neki, nyilván a gyerek anyja és nagyon haragszik a durva szavak miatt, vállat vont és közönyösen hajtott tovább, én otthon megkaptam a magamét, de az nagyon megmaradt bennem, hogy más anya védi a gyerekét akkor is, ha nagy gazember, az enyém meg bárkivel megveretne, hogy neki ne kelljen annyit fáradnia.
Persze szigorúan a jövőm érdekében!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: