gyerekkori pofonok

Képes lennél elszeretni apád nőjét????

16 éves vagyok.
Ismerős fogorvos várójában ülök, ami a rendelővel együtt a lakásuk része. A fogorvos ötven felé jár, tehát apámmal egyidős.
Egyszer csak benéz a váróba egy igencsak dögös 30 körüli, vagy még fiatalabb nő. Köszönök neki, rámmosolyog, visszaköszön és becsukja az ajtót.
Kisvártatva nyílik az ajtó, nő dauerolt hajkoronával, shortnadrágban, pólóban (alatt nincs melltartó) átlibeg a helyiségen, közben mélyen a szemembe néz és riszálva eltűnik egy másik ajtó mögött. Aztán pár perc múlva visszafelé ugyanez.

Nagyjából ennyi történt, amiről otthon be is számoltam anyámnak, a “sztorit” annyiban kommentálva, hogy de megnézném megint ez a jelenséget.

Anyám erre szokása szerint leolt.
– A doktor ezért a némbertért hagyta ott a családját, nehogy már egy ilyenért legyél oda!
– Engem nem érdekel a családi hátterük, csak annyit mondtam, hogy ez a nő nagyon jól nézett ki és bájolgott rám.
Anyám ezt nem hagyhatta annyiban, még megakadok az erkölcsi fejlődésben. Feljebb emelte a hangját:
– Nem tudom, mit szólnál, ha Apuka egyszer csak beállítana egy nála húsz évvel fiatalabb nővel?
– Még örülnék is neki. (oké, persze hogy nem szép ilyet mondani, de ebben az idétlen helyzetben mi más telik egy kamaszgyerektől?)

Erre elpattant a cérna, anyám elérkezett a megszokott hangerőhöz. Kajabált sok mindent, de ez a mondat maradt meg leginkább:

– Képes lennél még apád nőjét is elszeretni?????

A nőt, aki ugye nincs is.
Függöny.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!