Született hülye, vagy született gonosz!

Egy pofonnál jobban tud fájni, amikor egy 10-13 éves gyerek azt hallja az anyjától, hogy

“Fiam, te vagy született hülye vagy, vagy született gonosz!!!”

Hogy mivel érdemeltem ki ezt a dühtől fröcsögő kijelentést, arra nem emlékszem. Nem voltam az a szülők kedvence jógyerek, aki mindig azt csinálja, amit apuka és anyuka elképzel, de olyan nagy gazemberségeket nem követtem el. Nem is mertem, hiszen Damoklész kardjaként lebegett a fejem fölött az hogy menjek csak be a fürdőszobába! – épp ezért  gyerekkoromban többet rettegtem és szorongtam, mint nem.
Érdekes, a rettegés azonnal elmúlt, amikor 14 évesen elmentem kollégiumba, a sz9rongás – ha nagyon őszinte akarok lenni magammal – a  mai napig nem.

Igen, úgy nőttem föl, hogy apámtól és anyámtól is folyamatosan azt hallottam: hülye vagyok és ezt el is hittem nekik, de sokat dolgoztam rajta, mire meg tudtam szabadulni ettől a tehertől.
Tudatosan.

Volt egy igen érdekes periódus az életemben.
A középiskolás éveimre kollégiumba menekültem a szerető családi fészek hátrányai elől, fiatal felnőttként pedig házasságba. Négy évvel a kirepülés után már nősen és apaként családostól visszatértem a szülői házba arra a néhány hónapra, amíg befejeződött egy lakásfelújítás – és ez okozott néhány súrlódást, természetesen anyámmal.
Az már egészen más helyzet volt és olykor nagyon keményen visszalőttem. Egyszer megemlítettem ezt a címben szereplő kedves kijelentést. Anyám torkaszakadtából ordítva kérte ki magának, hogy ilyet ő soha nem mondott, de még hasonlót se!
Végülis aki ilyennel rágalmazza az anyját, az nyilván született hülye, vagy született gonosz, nem?