Csak a nevedet dakojojom

Mókuskával reggelizünk a konyhában, anyánk odabenn tesz-vesz. Egyszer csak Mókuska elkezd kiabálni:

– Anyuka!!!!!

Anyuka jön, repül, hiszen az ő kis kedvencének szüksége lett rá.
– Mondjad, Mókuskám! – mire Mókuska sugárzó arccal:
– Csak a nevedet dakojojom. (gyakorolom)
Hogy ez Mókuskának mi a fenéről jutott eszébe, az rejtély, nyilván az óvodában tanulta ezt a kis csínyt.
Ő három és fél éves volt, én néhány hónappal a 10. születésnapom előtt, tehát nyilván én vettem rá. Anyánk nem kérdezett semmit, csak legnagyobb megrökönyödésünkre ütni verni kezdett hátulról, így torolva meg, hogy megzavarták háztartásbeli munkájában, meg hogy neki is nehéz gyerekkora volt, meg a világháborút, meg 56-ot.