gyerekkori pofonok

No most kivételesen nem az enyém.Volt egy topik az internettó, majd az index fórumán ezzel a címmel. Egy sorstárs nyitotta és hasonló bejegyzések voltak benne mások részéről is.A napokban újra bele akartam nézni.Üres.Kiderült, hogy a topiknyitó édesanyja meghalt és ő első felindulásában töröltette a topikot meg a nickjét is.Biztos szégyellte.Gondoltam már arra, mi lesz az… Tovább »

Nagyika vert a legtöbbet.Utána anyám, de anyám még kiabált is. Szinte állandóan. Apám összesen háromszor emelt rám kezet.Egyszer a Balatonban, mert lefröcsköltem Mókuskát.Akkor azt mondta: – Gyere ide édes kisfiam – és lehúzott egy hatalmas sallert, én hanyatt vágtam magam, bele a vízbe és nem is fájt annyira. A másik a Vadászati Világkiállításon esett meg…. Tovább »

Kilencévesen a napjaimat három nő és egy fiú társaságában töltöttem. Apám állandóan dolgozott, belőle nem sokat kaptunk. Anyám 34, húgom 6, öcsém 3 éves plusz egy bejárónő talán 50, aki a hét négy napján velünk volt. Anyám egyszer kijelentette, hogy megalapítja a Nőszövetséget, aminek Mókuska a tiszteletbeli tagja. Nem üléseztek, nem demonstráltak, nem tüntettek, nem… Tovább »

Egy pofonnál jobban tud fájni, amikor egy 10-13 éves gyerek azt hallja az anyjától, hogy “Fiam, te vagy született hülye vagy, vagy született gonosz!!!” Hogy mivel érdemeltem ki ezt a dühtől fröcsögő kijelentést, arra nem emlékszem. Nem voltam az a szülők kedvence jógyerek, aki mindig azt csinálja, amit apuka és anyuka elképzel, de olyan nagy… Tovább »

Már iskolás koromban is úgy éreztem, hogy anyám egészségtelenül sokat foglalkozik velem és nagyon eltúlzott jelentőséget tulajdonít az iskolának, a pedagógusok szavának és úgy általában mindennek, ami ehhez kapcsolódott.Ő volt az, aki kivétel nélkül a z összes szülői értekezleten és fogadó órán megjelent, ezekre jó előre benyugtatózta magát, majd utána jól megvert és sírt egy… Tovább »

Mókuskával reggelizünk a konyhában, anyánk odabenn tesz-vesz. Egyszer csak Mókuska elkezd kiabálni: – Anyuka!!!!! Anyuka jön, repül, hiszen az ő kis kedvencének szüksége lett rá. – Mondjad, Mókuskám! – mire Mókuska sugárzó arccal: – Csak a nevedet dakojojom. (gyakorolom) Hogy ez Mókuskának mi a fenéről jutott eszébe, az rejtély, nyilván az óvodában tanulta ezt a… Tovább »

12 évesen baráti-rokoni bezzegcsaládnál nyaralok. A kapcsolat ősrégi, legendás és több szálon él. Vendéglátóimra mindenki etalonként tekint, kedves, szeretni való emberek két mintagyerekkel, maguk a tökély. Igenám, de a családfő egyszer, amikor kettesben maradt az aranyos vendégkisfiúval, gondolt egyet, leszorította a kanapéra és lesmárolta. A kisfiú moccanni sem mert a döbbenettől, addig még soha senki… Tovább »

Akit az anyja nem szeretett, az soha, vagy csak nagyon nehezen fogja elhinni,hogy szeretetre méltó és hogy egy nő tiszta szerelemmel közelít felé.Tapasztaltam.Életem legnagyobb szerelmét majdnem elrontotta ez az érzés.... Tovább »

Második általános iskolában Belli néni az énektanárnő kiszúrta a combomon a kék-zöld foltokat és rákérdezett az eredetükre.Mondtam neki, hogy anyukám megvert.Hogy?Fakanállal.No akkor mondd meg neki, hogy ebből még baja is lehet.Megmondtam.Azért – kivételesen – nem kaptam verést.De utána még sokszor, csak persze óvatosan, hogy ne maradjon nyoma.Még mit nem gondolnának erről a szent családról az… Tovább »

Anyám amikor nagyon haragudott (= annyira szeretett, hogy kizárólag a jövőm érdekében és tudjuk, hogy rám hagyni egyszerűbb és kényelmesebb lett volna) jól elvert. Fakanállal, mert akkor kíméli a kis kezeit is.Na menj csak be a fürdőszobába! – kiabált rám, kirobogott a konyhába, kihúzta a felső fiókot, kiválasztott egy csinos fakanalat, bejött utánam az ablaktalan… Tovább »