1.0gyerekkori pofonokhttps://pofonok.cafeblog.huFityfirittyhttps://pofonok.cafeblog.hu/author/fityfiritty/<p>13 évesen kollégiumba menekültem otthonról, mert nehezen viseltem, a verést, a megalázásokat, hogy hülyének és semmirekellőnek tartanak és ezt <a href="https://pofonok.cafeblog.hu/2018/01/29/szuletett-hulye-vagy-szuletett-gonosz/">állandóan a képembe nyomják</a>, nem bírtam a terrort, anyám kiabálásait és hogy a gondolataimra is rátelepedett és soha semmit nem tudtam úgy csinálni, hogy neki megfeleljek.<br />A szabad életet választottam és elhúztam a csíkot a papokhoz, ahol - mint anyám és nagyanyám mondta - majd megtanítanak tisztességesen viselkedni. Ők nem is sejtették, hogy a percre beosztott napirend és szigor mellett mekkora szabadság és nyugalom marad nekem.</p> <p>Hirtelen megváltoztak. <br />No nem nagyon, csak épp eléggé ahhoz hogy elhiggyem: szeretnek. <br />Nem kellett nap mint nap a korábban megszokott terrorral szembesülnöm. <br />Haza egy évben csak háromszor mehettünk, jöttek hozzám, látogattak, elhalmoztak minden jóval. <br />Élmény volt a szünetekre hazamenni, részben ugye a szülői ház és a meleg családi fészek, másrészt az új élmények meg az otthoni ünneplés hatására a régi szenvedések hamar elfelejtődtek, vagy háttérbe szorultak.<br />Hiányozhattam nekik, de jól el lehetett mondani a külvilágnak, hogy a fiunk a papoknál tanul.</p> <p>A kollégium nagyon más volt, ott nem lehetett kötődni senkihez, én amúgy is az átlagnál sokkal később értem vagy tovább voltam gyerek. <br />A húsvéti szünetben ráadásul költöztünk is, végre elkészült az új otthonunk, ahol önálló szobám volt, amit nagyon nehéz volt otthagyni és visszamenni a lábszagú koleszba, ahol hetente egyszer fürödhettünk meleg vízben, egyébként hidegvizes mosdókagylók álltak a rendelkezésünkre, vagy harminc egymás mellett egy fűtetlen teremben.</p> <p>Elbizonytalanodtam és gyenge pillanatomban négyszemközt azt mondtam apámnak, hogy én másodiktól inkább itthon folytatnám a gimnáziumot. Hazajönnék.</p> <p>Apám erre a következőket mondta, még ma is hallom a hangját:</p> <p>"Te, inkább maradj ott. Neked is jobb lesz, meg aztán <strong>olyan béke és nyugalom van itthon, mióta elmentél</strong>. Különben is ilyen tanulmányi eredménnyel hova vennének föl Pesten?"</p> <p>Erős gimnázium volt az enyém ahol a jobb tanulók közé tartoztam, de velem soha nem voltak elégedettek, de nem ez volt a fontos. Megértettem valami nagyon fontosat.</p> <p>Egyszer és mindenkorra végetért a gyerekkorom. <br />14 éves voltam akkor.</p>rich