{"version":"1.0","provider_name":"gyerekkori pofonok","provider_url":"https:\/\/pofonok.cafeblog.hu","author_name":"Fityfiritty","author_url":"https:\/\/pofonok.cafeblog.hu\/author\/fityfiritty\/","title":"Feln\u0151tt\u00e9 v\u00e1l\u00e1som pillanata","html":"

13 \u00e9vesen koll\u00e9giumba menek\u00fcltem otthonr\u00f3l, mert nehezen viseltem, a ver\u00e9st, a megal\u00e1z\u00e1sokat, hogy h\u00fcly\u00e9nek \u00e9s semmirekell\u0151nek tartanak \u00e9s ezt \u00e1lland\u00f3an a k\u00e9pembe nyomj\u00e1k<\/a>, nem b\u00edrtam a terrort, any\u00e1m kiab\u00e1l\u00e1sait \u00e9s hogy a gondolataimra is r\u00e1telepedett \u00e9s soha semmit nem tudtam \u00fagy csin\u00e1lni, hogy neki megfeleljek.
A szabad \u00e9letet v\u00e1lasztottam \u00e9s elh\u00faztam a cs\u00edkot a papokhoz, ahol - mint any\u00e1m \u00e9s nagyany\u00e1m mondta - majd megtan\u00edtanak tisztess\u00e9gesen viselkedni. \u0150k nem is sejtett\u00e9k, hogy a percre beosztott napirend \u00e9s szigor mellett mekkora szabads\u00e1g \u00e9s nyugalom marad nekem.<\/p>\r\n

Hirtelen megv\u00e1ltoztak.
No nem nagyon, csak \u00e9pp el\u00e9gg\u00e9 ahhoz hogy elhiggyem: szeretnek.
Nem kellett nap mint nap a kor\u00e1bban megszokott terrorral szembes\u00fcln\u00f6m.
Haza egy \u00e9vben csak h\u00e1romszor mehett\u00fcnk, j\u00f6ttek hozz\u00e1m, l\u00e1togattak, elhalmoztak minden j\u00f3val.
\u00c9lm\u00e9ny volt a sz\u00fcnetekre hazamenni, r\u00e9szben ugye a sz\u00fcl\u0151i h\u00e1z \u00e9s a meleg csal\u00e1di f\u00e9szek, m\u00e1sr\u00e9szt az \u00faj \u00e9lm\u00e9nyek meg az otthoni \u00fcnnepl\u00e9s hat\u00e1s\u00e1ra a r\u00e9gi szenved\u00e9sek hamar elfelejt\u0151dtek, vagy h\u00e1tt\u00e9rbe szorultak.
Hi\u00e1nyozhattam nekik, de j\u00f3l el lehetett mondani a k\u00fclvil\u00e1gnak, hogy a fiunk a papokn\u00e1l tanul.<\/p>\r\n

A koll\u00e9gium nagyon m\u00e1s volt, ott nem lehetett k\u00f6t\u0151dni senkihez, \u00e9n am\u00fagy is az \u00e1tlagn\u00e1l sokkal k\u00e9s\u0151bb \u00e9rtem vagy tov\u00e1bb voltam gyerek.
A h\u00fasv\u00e9ti sz\u00fcnetben r\u00e1ad\u00e1sul k\u00f6lt\u00f6zt\u00fcnk is, v\u00e9gre elk\u00e9sz\u00fclt az \u00faj otthonunk, ahol \u00f6n\u00e1ll\u00f3 szob\u00e1m volt, amit nagyon neh\u00e9z volt otthagyni \u00e9s visszamenni a l\u00e1bszag\u00fa koleszba, ahol hetente egyszer f\u00fcr\u00f6dhett\u00fcnk meleg v\u00edzben, egy\u00e9bk\u00e9nt hidegvizes mosd\u00f3kagyl\u00f3k \u00e1lltak a rendelkez\u00e9s\u00fcnkre, vagy harminc egym\u00e1s mellett egy f\u0171tetlen teremben.<\/p>\r\n

Elbizonytalanodtam \u00e9s gyenge pillanatomban n\u00e9gyszemk\u00f6zt azt mondtam ap\u00e1mnak, hogy \u00e9n m\u00e1sodikt\u00f3l ink\u00e1bb itthon folytatn\u00e1m a gimn\u00e1ziumot. Hazaj\u00f6nn\u00e9k.<\/p>\r\n

Ap\u00e1m erre a k\u00f6vetkez\u0151ket mondta, m\u00e9g ma is hallom a hangj\u00e1t:<\/p>\r\n

\"Te, ink\u00e1bb maradj ott. Neked is jobb lesz, meg azt\u00e1n olyan b\u00e9ke \u00e9s nyugalom van itthon, mi\u00f3ta elment\u00e9l<\/strong>. K\u00fcl\u00f6nben is ilyen tanulm\u00e1nyi eredm\u00e9nnyel hova venn\u00e9nek f\u00f6l Pesten?\"<\/p>\r\n

Er\u0151s gimn\u00e1zium volt az eny\u00e9m ahol a jobb tanul\u00f3k k\u00f6z\u00e9 tartoztam, de velem soha nem voltak el\u00e9gedettek, de nem ez volt a fontos. Meg\u00e9rtettem valami nagyon fontosat.<\/p>\r\n

Egyszer \u00e9s mindenkorra v\u00e9get\u00e9rt a gyerekkorom.
14 \u00e9ves voltam akkor.<\/p>","type":"rich"}