Korábbi posztban említettem az új házba költözést.
Húsvét volt és az ünnepi ebéd közben apám kijelentette, hogy a szobáink mindig a mieink lesznek, amíg a ház áll.
9 évvel később családalapítás miatt elköltöztem ebből a szobából.
Nem sokkal később a húgom, végül Mókuska is.
Ott állt a három szoba üresen.
Újabb 8 év múlva szükségem lett volna a szobára.
A megszűnőben levő cégemnek kellett volna fél évre egy iroda, pont elfértem volna benne.
Nem lehetett, mert csak.
Szüleim nem engedték.
Kérdeztem, hogy a beköltözéskor tett kijelentés már nem érvényes?
Nem! – vágta rá anyám igen ingerülten.
Legyintettem egyet és kibéreltem egy lakást. Futotta.
A dologról azóta nem beszéltünk többet.
A szobámban ma Mókuska cégének az irodája működik.
Az övé üres.
Függöny!