Már iskolás koromban is úgy éreztem, hogy anyám egészségtelenül sokat foglalkozik velem és nagyon eltúlzott jelentőséget tulajdonít az iskolának, a pedagógusok szavának és úgy általában mindennek, ami ehhez kapcsolódott.
Ő volt az, aki kivétel nélkül a z összes szülői értekezleten és fogadó órán megjelent, ezekre jó előre benyugtatózta magát, majd utána jól megvert és sírt egy hétig.
Két osztályfőnökömmel is csodálkoztak azon, hogy ez a gyerek egészen más az iskolában, mint otthon. Az iskolában vidám és eleven, alig lehet lelőni, otthon viszont mogorva és búskomor.
No vajon mitől?