Mókuskával reggelizünk a konyhában, anyánk odabenn tesz-vesz. Egyszer csak Mókuska elkezd kiabálni:
– Anyuka!!!!!
Anyuka jön, repül, hiszen az ő kis kedvencének szüksége lett rá.
– Mondjad, Mókuskám! – mire Mókuska sugárzó arccal:
– Csak a nevedet dakojojom. (gyakorolom)
Hogy ez Mókuskának mi a fenéről jutott eszébe, az rejtély, nyilván az óvodában tanulta ezt a kis csínyt.
Ő három és fél éves volt, én néhány hónappal a 10. születésnapom előtt, tehát nyilván én vettem rá.