Az öcsémet hívom így ebben a blogban.
Már iskolás voltam, amikor ő született.
Mindig ő volt a kis kedvenc, én meg a fekete bárány.
Alattomos kiskölök volt és nem sokat változott azóta.
Egy időben főleg a mókuskakultusz miatt akartam elköltözni otthonról, mert nem bírtam elviselni, hogy ha Mókuskának rossz kedve van, akkor másnak nevetnie sem szabad.
Van egy jó kis családi fotó, a 15 éves születésnapomon készült. Anyám van rajta, Mókuska, én és a születésnapi tortám.
A torta kivételével mindenki sír.
Én megcibáltam Mókuska (akkor 9 éves) fülét.
Anyám leordított és összevert engem.
Apán meg fogta a fényképező gépét és megörökítette a családi idillt.