Apám szívesen emlegetett egy szerinte vicces történetet.
Egy reggel arra ébredtem, hogy sehol nincsenek a német vendégeink. Kérdeztem, hol vannak? A válasz: hazamentek.
– Miért, mert mit mondtam nekik?
Hétévesen már meg voltam győződve arról, hogy csakis én csinálhattam valami rosszat.
Csoda?
Beszélni is alig tudtam, amikor ezt mondogattatták velem, hogy
– milyen kisfiú vagy?
– rossz
– milyen rossz?
– tettete (rettenetes)